11. Mindenféle gondolat

Sziasztok!

A diétám 5. hetének a közepén tartok, és azt hiszem, itt kijelenthetem már, hogy most van akaraterőm és szilárd talajon áll az elhatározásom. Végre, végre, végre! Nagyon boldog vagyok, hogy eljutottam arra a szintre, hogy fejben mindent eldöntöttem, végső célokat tűztem ki magam elé, és nem hagyom magam befolyásolni, sem lebeszélni az elhatározásomról/elhatározásaimról.
Második hete járok konditerembe, bérletem is van. A heti súlyzós edzéseimet letudtam már, holnap pihenek, szombaton pedig részt fogok venni életem első Crossfit edzésén, amit annyira nem várok, mert az izomláztól alig tudok mozdulni. :D
Egy kis értékelés az elmúlt másfél hétről:
Sokkal jobb úgy edzeni, hogy van melletted egy partner, akivel tudsz beszélgetni  a gyakorlatok közötti szünetben, meg már az, hogy ott van veled valaki, az motiváló - legalábbis számomra.
Én tipikusan azok az emberek közé tartozom, aki retteg az első konditermi edzése előtt - nem, nem azért, hogy más nézni fog, hanem hogy bénázok. Szerencsére minden jól ment, és rájöttem, tök felesleges parázni! A teremben mindenki jó fej volt, segítettek. Úgyhogy egy rossz szavam nem lehet. :) Aki hasonló gondokkal küszködik, annak csak ajánlani tudom, hogy tegye félre a félelmeit és vágjon bele! Nem csak jól fog esni a mozgás, formálódsz, hanem még barátokat is szerezhetsz. :)

Hét végén kicsit rossz kedvem volt, mert nem láttam/látok a testemen semmilyen változást. Ez a rossz érzés akkor múlott kicsit el, amikor lemértem magam. 25 nap alatt 25,5 centi ment le - az összes testrész mínuszai összeadva. SZámomra ez elképesztő volt, nem is akartam elhinni, úgyhogy újra mértem, de az eredmény nem változott meg. Örülök ezeknek a számoknak, de annak még inkább, ha látnám a változást. Talán annyi tűnt fel, hogy a narancsbőröm kezd elhatárolódni tőlem.
Ennek ellenére nem adom fel, még inkább figyelek a táplálkozásra, az ivásra, az edzésre.

Szeretném, ha az emberek ráébrednének arra, amire én is. Hogy a változásban csak Te akadályozod meg önmagadat. Nem mást kell hibáztatni azért, amiért van rajtad felesleg, hanem saját magadat. Nem a genetikára kell fogni, vagy a betegségre, ami miatt esetleg meghíztál. Igenis oda kell tenni magadat, és tenni ellene. Lehet, hogy gyógyszer miatt változott meg a tested, de csak az akaratod fogja visszafordítani.
Amióta csak az eszemet tudom, nem tetszett az, amit a tükörben láttam. Mindig úgy voltam vele, hogy majd holnap elkezdem, kevesebbet eszek, stb. Hát nem, ez kurva nagy kifogás volt csak. Magamat hülyítettem ezzel az idióta dumával, aminek még most nézem a hatását. Elgondolkodtam, mi lett volna, ha 2 éve, 1 éve nem hagyom abba a diétát, nem állok le az edzéssel - talán már régen olyan lennék, amilyen mindig is szerettem volna lenni, talán már lenne önbizalmam és jól érezném magam a bőrömben. De ugye bár nem tudhatom, mi lett volna, mert abbahagytam. Nem akarok többet ebbe a hibába esni. Nem akarom ismét azon kapni magam, hogy a régi dolgok beszippantanak. Én nem tudom elfogadni a kis hurkáimat, az integetőhájamat. Hiába van mindenhol már ott az a mondat, hogy szeresd a tested, fogadd el magadat olyannak, amilyen vagy, nekem nem megy, hogy a zsírral tele lévő testemet szeressem. 1, nem egészséges; 2, nem esztétikus; 3, nem akarom a ruhatáramat aszerint összeállítani, hogy melyik fedi el jobban a testem. Végre jól szeretném érezni magam a bőrömben, még jobban figyelni az egészségemre, és nem azon filózni, hogy mennyire hülyén áll rajtam a rövidnadrág, vagy a miniszoknya. Persze nyilván van olyan, aki el tudja fogadni, hogy ő nem vékony, szereti a testét - aki így van, az örüljön neki! De nekem nem megy. Nem csak az irigy duci lány szeretnék lenni, aki a vékony, izmos lányokat látva elsárgul a rátörő érzésektől.

Csóközön~

10. Fenék formáló edzés ON

SZiasztok! :)

Ma elkezdtem a LifeTilt által "hirdetett" fenék formáló programot, amihez minden szükséges segítség fent van a LifeTilt-blogon.
A diétámat korábban elkezdtem, ez a negyedik hetem, és úgy gondolom, egész jól bírom. Az edzésekben is tartottam a heti 4-et.
Nos, ma mivel kardió nap volt előírva, Intarval futás volt a menü. Hát gyerekek... :D Ez gyilkos...
Körülbelül a harmadik váltás után kezdtem el izzadni és levegő után kapkodni. Nagyon tetszett, de nagyon kimerítő is volt.
A héten kezdek el kondiba is járni, amitől kicsit tartok. Gondolom, mindenkiben benne van a félsz, amikor először megy, úgyhogy nem tulajdonítok ennek túl nagy jelentőséget. Majd valahogy lesz... :)
Csak a cél lebeg a szemeim előtt, és nem hagyom, hogy bármi az utamba kerüljön! :D

Oh, egyébként majd hozok egy olyan bejegyzést, amiben a diétámról fogok kicsit részletesebben írni. Az étkezésemet nem fogom feltölteni, mert nincs sem erőm, sem időm minden nap frissíteni a blogot. ~ Egyébként a második hét végén mértem le a centijeimet, és szinte mindenhonnan ment le 1-2 cm. AMi a legtöbb volt, az a derék, kerek 4 centivel. :) Ez számomra nagyon motiváló!

Csóközön~

9. I'm here again

Sziasztok!

Úgy érzem, először arról kellene írnom, hogy az elmúlt hónapokban miért hanyagoltam el a blogot, miért nem edzettem és miért nem tartottam a diétát. Nos, kezdjünk bele...

Motiváltnak éreztem magam, de hogy az voltam-e, a fene sem tudja. Nem is tudom, hogy miért hagytam abba az edzéseket, miért nem tartottam a diétát. Az a baj ezzel az egésszel, hogyha egyszer engedsz a kísértésnek, akkor utána nincs megállás. Legalábbis nálam nem volt. Újra ettem péksütiket, cukros dolgokat, aminek meg is lett az eredménye: ugyanoda kerültem vissza, ahonnét elindultam, vagy lehet még távolabb.

El akartam kezdeni előbb a blog frissítését, mert ismét elkezdtem a diétámat és az edzéseket. Igen,nyilván páran gúnyosan mosolyogtok a gép előtt, ezt olvasva, mert legutóbb is így kezdtem. De most tényleg motiváltnak érzem magam, a cél minden nap a szemeim előtt lebeg, főleg, ha valami bűnbeejtő dolgot látok.
Két hete kezdtem bele komolyabban a diétámba. A diétámhoz nagy segítséget nyújt a LifeTilt  elnevezésű blog. Nem csupán diéták, tanácsok, hanem edzések is vannak fent, ez pedig számomra nagy segítség. Facebook-on nap, mint nap olvasom Tomi bejegyzéseit, amik tényleg olyan érzést keltenek az emberben, hogy: ébredj már fel, basszus, a te tested, senki más nem fog azért tenni, hogy ne hájas és narancsbőrös legyél, csak te! Néha, sőt legtöbbször keményen megmondja, hogy mit gondol, de úgy érzem, szükség van erre. Legalábbis nekem ez nyitotta fel a szememet. Nem kifogásokat kell gyártani, hanem odatenni magadat és küzdeni azért, amit el akarsz érni.

Az elmúlt két hétben tartottam a diétámat, hetente négyszer edzettem. Nem mondom, hogy nem nehéz betartani, hogy ne egyek egy-egy kocka csokit, de arra gondolok ilyenkor, hogy utána milyen szar lesz majd a lelkiismeretemmel harcolni; ilyenkor pedig már fele annyi kedvem sincs a cukorbombához.

Instagramon rengeteg motiváló fénykép, videó van, amik tényleg még több erőt adnak. Ha látod magad előtt, hogy másnak sikerült, akkor felvetődik benned a kérdés: neked miért ne menne?
Mi kell hozzá? Nagy adag kitartás, cél és persze tájékozottság a témában. Mert ugye, nem mindegy, hogy miből mennyit eszel, vagy hogyan edzel.

Ezen kívül rengeteg szuper receptet lehet találni, amik mind-mind diétásak, emellett pedig rettentő finomat! A napi 5x étkezés sem baromság, mert amióta ezt betartom, sosem vagyok éhes, és nassolni sincs kedvem. Mire odajutok, hogy megéhezem, már jön a következő étkezés, szóval tényleg szuper!

A következő bejegyzésben leírom majd az étrendet, ugyanis naplót vezetek arról, hogy mikor mit ettem/eszek.

Csók~